Zsúrt mindenki tud szervezni, nem?

Szerző: CEC | 2013 július 21.

Hajlamosak vagyunk spórolásból olyan dolgokat is magunkra vállalni, amit azért gondolunk könnyűnek, mert nem értünk hozzá. Ez különösen jellemző ránk magyarokra, azon belül is a vállalkozókra. Mi lehet olyan nagy „vasziszdasz” egy kiállításon való részvétel lebonyolításában, hogy minjdárt tanácsadó kellene hozzá, hát nem? Nos, akkor elmondjuk…

Pragati_Maidan_wikimedia

 

„Kiviszünk pár brossúrát, meg a cuccot, aki jön, annak mesélünk róla, adunk névjegyet, aztán annyi. Nehogy már még külön fizessek valami szélhámosnak, aki megmondja, amit magamtól is tudok. Így is elég drága ez az egész, nem fogok még pluszban embereket utaztatni…” – ha nem is feltétlen ismer magára a kedves olvasó, de biztosan ismerős lehet az ilyen és hasonló érvelés a magyar vállalkozók köréből. Sokan a marketinget eleve nem tekintik igazán fontos szakmának, valami fajta ösztönös hírverési képességet mindenki feltételez magáról. Rosszabb esetben azt gondolják, hogy csak hazudozni kell, és a potenciális ügyfelek minden kérdésére helyeselni, ahogy a hentes teszi, mikor megkérdezik tőle, hogy friss-e a hús.
A marketing nagyon-nagyon sok területre kell kiterjedjen, házon belül és kívül, reaktív és proaktív kommunikáció, különféle eszközökkel, különféle célra. Egy-egy részterületen elvégzett feladat persze már könnyűnek tűnik, de mindezeket stratégiába foglalni és egységesen, folyamatában elvégezni, az már szakképesítést igényel. „Reklámszöveget írni én is tudok”. „Szépen csomagolni anyám is tud.” A dolgok elbagatellizálásával nyilván bármilyen szakma degradálható. Ezen az alapon az űrkutatás sem ördöngősség: szkafanderben téblábolni bárki tud, fura sokkerekű holdjárót meg a gyerekek is simán csinálnak legóból.
Egy szó mint száz, a marketinghez is kellenek szakirányú ismeretek, jártasság, stratégiai szemlélet, és sok-sok tapasztalat.
Vegyük például azt az esetet, ha szakkiállításra szeretne kimenni egy cég, új piacra kívánva betörni. Először is ki kell találni, hogy mi a cél: a céget bemutatni, a termékeket bemutatni, a versenytársakat megismerni, vagy a potenciális vevőkört kiismerni? Simán lehet, hogy a cél pontos definiálása után kiderül, hogy nem is kiállítóként kell résztvenni először, hanem csak látogatóként. Ha az ember horgászbotot árul, akkor egyértelmű, hogy kiállít a vevőknek. De ha botokhoz árul speciális orsót, akkor lehet, hogy érdemesebb látogatóként végigjárni az összes kiállító standját, és átadni nekik a brossúrát. Fontos, hogy a B2C és B2B orientációnkkal tisztában legyünk, és csakis olyan kiállíást válasszunk, ami megfelel céljainknak, és megtérülést is remélhetünk. Nagyon sok kiállítás merülhet fel egy célországban, hisz mindegyik konferenciaszervező szeret túlozni a látogatottsági adatokkal, de az sem biztos, hogy a leginkább patinás esemény hozza a leginkább prominens képviselőket a megfelelő létszámban.
Egy helyben működő tanácsadó ilyen információkkal eleve rendelkezhet. Ahogy azt is tudhatja, hogy kinél érdemes konkrét kiállítóként jelentkezni, és milyen paraméterekben kell kiegyezni: helyrajz, elrendezés, méretek, költségek, infrastrukturális igények (aljzatok, világítás, szerelékek, stb.), mind mind olyan, hogy magától értetődőnek tűnik, de nem feltétleül gondolunk rá magunktól az adott pillanatban. Ezért is jók a tanácsadók checklistjei.
Van egy méretgazdaságossági hozadéka is egy tanácsadó alkalmazásának. Mivel akár több partnert is hozhat egy kiállításra, és régebb óta fennáll a jó viszony a szervezőkkel, lehet, hogy anyagilag is kedvezőbb feltételeket érhet el, mint egy utcáról beeső jelentkező. Nem beszélve a számonkérésről, az esetleges utólagos kompenzációról, ha valami nem jól sült el.

cps11-Photo1a

 

Egy szakkiállításra ki is kell juttatni embereinket, anyagainkat, kiállítandó termékeinket. Ezeknek kell szállítás, őrzés, kell kisegítő személyzet, hostessek, csupa olyan szolgáltatásra szorulunk rá, amit itthonról intézni borzasztó kockázatos. Kellhetnek szóróanyagok, fogyóeszközök, élelmiszerek, vevőcsalogató gumicukor, minden ilyet helyben érdemes intézni, nem drága pénzen itthonról szállítani. Szükség lehet biztosításra, vámügyintézésre, engedélyeztetésre, speciális kezelésekre.
Ráadásul a kiállítás nem a megnyitón kezdődik. Előre érdemes feltérképezni potenciális partnereinket, kifejezetten meghívni őket, felkelteni érdeklődésüket, beosztani a már előre tudható tárgyalások ütemezését. Ügyféllista kell előre, és helyben is, illetve utánkövetve. Minél több emberrel teremtsünk kapcsolatot, és ezekkel kapcsolatos hivatkozásokat is rögzíteni kell, magunknak is emlékeztetőket gyártva.
Megannyi paraméteren múlhat egy kiállítás sikere, egy dolog azonban biztosan nem viszi előre a folyamatokat: ha jó előre olcsójánoskodunk és bizalmatlanság miatt lemondunk a szakértő segítségről.

Hozzászólások