A legendás orosz vodka

Szerző: CEC | 2013 szeptember 4.

Blogunkban foglalkoztunk már egyszer a híres orosz vodkával, és azt állítottuk, hogy eltúlzott tévhit az, hogy Moszkvában csak az lehet sikeres, aki képes a tárgyalásokon vizespohárszámra vodkázni. Nem így van, az oroszok egyre kevesebbet isznak az üzleti megbeszéléseken, a vizespoharak helyét pedig egyre inkább átveszik a 4, illetve 5 centiliteres Európában ismertebb töményes pohárkák.

Ettől függetlenül, kár lenne tagadni, hogy előfordulhat, hogy meghívást kapunk egy kellemes vacsorára, és ahogy a világ nagyobbik részén, úgy Oroszországban is, az étkezésekhez szinte biztosan kínálnak alkoholos italt, vagyis jó társaságban valóban nagyon bevett a vodka, mint ital. Ismerjük meg röviden a kultúráját!

Azt talán mindenki tudja, hogy a vodka szó a voda víz egyfajta becézése, vagyis a jelentése vizecske. Erjesztett gabonából, illetve burgonyából készül, de rengeteg alapanyagból elkészíthető (a pletykák szerint akár fából, olajból is) a megfelelő lepárlási és szűrési technikával, a végeredmény pedig egy színtelen, és valljuk be nemcsak színtelen, hanem elég ízetlen valami. Ezért például kifejezetten kedvelt koktélösszetevő. Igazi hívei, vagyis elsősorban az oroszok és a lengyelek, esetleg az északi népek, azonban nem hívei a keverésnek, ők alapvetően tisztán fogyasztják.

Akár egy decilitert, akár a magyar fogyasztónak talán barátságosabb kiszerelésű felest kínálják nekünk, gyakran tapasztalhatjuk, hogy vendéglátóink egyszuszra, olykor a lélegzetüket visszatartva, hajtják le, majd szinte azzal a mozdulattal utána dobnak valami könnyebb italt, esetleg sós falatot, uborkát, kaviáros kekszet. Újabb fontos különbség, hogy míg Európa legtöbb részén hűtik, akár fagyasztják a vodkát, a klasszikus őshazákban sokkal jellemzőbb a szobahőmérsékleten történő fogyasztás.

Wodkaflaschen

Az orosz vodka története is kalandos, határozottan nemzeti italnak tekinthető és már bizonyítottan hatszáz éve készítik az országban. Ugyanakkor bár 1894 óta ismert egy klasszikus szabályozása is, viszonylag kevés ideig gyártottak nyugodt körülmények közepette ilyen italt, hiszen szesztilalmak, állami monopóliumok torzították, vagy éppen számolták fel teljesen a piacot, a gyártókat. A klasszikus termék 40, vagy annál magasabb térfogat-százalékban alkoholt tartalmaz, és a legnagyobb, vagy saját megfogalmazásuk szerint a legtradícionálisabb uniós vodkatermelők azt is szabályozták, hogy milyen párlatokra használható a vodka elnevezés és milyen információkat kell feltüntetni a lengyel, a finn, vagy éppen a svéd vodkákon.

Az orosz vodka természetesen még véletlenül sem része egy uniós megállapodásnak, sőt, ha igazán őszinték szeretnénk lenni, vodka-ügyben az oroszok kicsit megorroltak a világ többi részére. Hiszen – ez persze nem a vevők hibája – ma már legendás orosz márkák, így a Smirnoff is nyugati (konkrétan amerikai) kézbe kerültek, és a nyugati gyártók nem ritkán orosz nevekkel adják el saját hasznukra a párlataikat. Példának okáért, a Wodka Gorbatschow haszna teljesen német, az egykori orosz pártvezető csak egy jól csengő nevet kölcsönzött a terméknek.

Hozzászólások